Példátlan ordibálás, hergelés és feszültség töltötte be a vásárcsarnokot a szerdai Lázárinfón. Ilyen viselkedésre még Győrben és a fórumokon nem volt precedens, a tiszások szégyenbe hozták Győr városát.

Már Lázár János megérkezése előtt a Tisza-aktivisták táblákkal, zászlókkal és gyalázkodó bekiabálásokkal hergelték egymást, miközben a nyugodt, békés érdeklődők és a helyi lakosok csak tájékozódni szerettek volna. A helyszínen jelen lévők szerint a provokáció szervezett módon történt, egyes beszámolók szerint távolabbról is érkeztek tiszások. Randalíroztak, italoztak és bekiabáltak a kérdezőknek is.

Lázár János a helyszínre érkezve azonnal a békére szólította fel a jelenlévőket, hangsúlyozva:

„Nagyon nagy szégyen lenne, ha a polgármester támogatói uszítanának és nem hagynák ennek a fórumnak a békés lemenetelét”. Hozzátette: „Ne hagyják, hogy a Tisza-aktivisták szégyenbe hozzák Győrt”.

Lázár János ismét békés együttműködésre hívta fel az alpolgármestert és a polgármestert, példaként említve Szegedet, ahol az ellenzéki polgármesterrel sikeresen dolgoznak a fejlesztéseken.

„Pintér tanuljon Szeged polgármesterétől, mert gyűlölködésre nem lehet együttműködést építeni” – hangsúlyozta. Majd üzenetet is küldött Pintér Bencének:

„A városi békéért tegyenek meg mindent, mert az erőszak és az azzal való fenyegetés és a nyomásgyakorlás nem tesz jót Győrnek. Akit megválasztottak polgármesternek, az mindenki polgármestere, a fideszeseké is, azoké is, akik nem rá szavaztak. Kötelessége őket nemcsak gyalázni és szidalmazni, fenyegetni, hanem szolgálni a nap 24 órájában!”

Lázár János felszólította a város vezetését, hogy ne ugrassza össze a tiszásokat és nem tiszásokat, mert az nem szolgálja Győr érdekeit. Hozzátette: a provokációk és a gyalázkodó bekiabálások szégyent hoztak a városra, méltatlanok a győri polgárok bizalmára.

A „Hol a pénz?” skandálásra Fekete Dávid határozottan reagált és elmondta, hogy a február 12-i igazgatósági tájékoztatóra még mindig várják a polgármestert is.

Lázár János hozzátette:

„Ha beigazolódik az állítás, hogy nincs meg a pénz, annak büntetőjogi felelőssége lesz. Ha a pénz megvan, akkor a polgármesternek le kell mondania, ez nem is kérdés!”

A csarnok a folyamatos bekiabálásoktól és a tisztességesen kérdezők hangjának elfojtásától volt hangos. Egy felszólaló megpróbálta elmagyarázni a tiszás ordibálóknak, hogy miért fontos megérteni, miről szól a háború és annak veszélye, hogy Magyarország is belesodródhat. Megosztotta azt a történetet, hogy a kárpátaljai barátaik férjeit és férfi családtagjait is elvitték a frontra és a feladatuk, hogy a holttesteket egy gödörben égessék el. Megdöbbentő hurrogás, vihogás és pfujolás kísérte a szavait.

Lázár azonnal reagált a bekibálóknak:

Aki ezen röhög, bekiabál, akinek az emberélet nem számít, az szégyellje magát!”

Lázár többször is felhívta a figyelmet arra, hogy semmilyen indulat, semmilyen provokáció nem indokolható, különösen nem az, amikor „verekedni akarnak, megölni akarnak.”

A fórum végére világossá vált, hogy a tiszások szervezett akciója a provokációról, hangulatkeltésről és a gyűlöletről szólt, amellyel el akarták nyomni a város polgárainak hangjait.